Az eddigi napokban megint nem igazán volt időm és erőm Lizzivel hosszú sétákra menni, az iskola kikészít és a fáradtságtól majd összeesek.. Már nagyon unom hogy mennyit kell tanulni... A továbbtanulási mizériáról nem is beszélve..
Na de ma elterveztem, hogy megyünk végre egy többórás sétára! Elbandukoltunk a futtatóra, a házaknál nagyon szépen is jött, ügyet se vetve a kertekből óbégató kutyákra. Na de mikor elengedtem.. Olyan süketet játszott, amire már rég volt példa.... És ezért csak magamat okolom, nagyon fel volt már spanolva.. Hívásaimra nem reagált, majd sarkon fordultam és elindultam visszafele hátha utánam jön.... De ezzel is én húztam a rövidebbet, már olyan messzire ment, hogy nem is láttam, és ott már út is volt.. Úgyhogy kénytelen voltam visszamenni érte, de még akkor se zavartatta magát.. Utána egy kis pórázas séta, majd újbóli elengedés, ez meghozta a kis sikerélményt, utána már jóval ügyesebb volt, de még mindig nem annyira, ahogy azt el is várnám tőle..!
Majd 2 termetes kóborkutya vetett véget a nagyszerű sétánknak.. Itthon azért még elmentünk a templomkertbe, ott még rohangálhatott, szaladgálhatott kedvére egy kicsit, behívással már itt egyáltalán nem volt gond.. Nemtudom mi ütött belé akkor... Mindenesetre valami megoldást kell találnom arra, hogy ő egy kicsit se legyen elhanyagolva az én problémáim miatt...
 |
| Kutyafuttató |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése